2017. december 28., csütörtök0:49
"Write about your name. Where did it come from? What does it means?"
Kovács Dóra vagyok. Egyik nevem sem túl ritka. Kovácsból szerintem 1.5 millió ember élhet még ezzel a névvel, a Dóri már valamivel ritkább. Régen utáltam a nevem, nem találtam benne semmi különlegeset, és ettől csúnyának éreztem. A mai napig nem tudom szépen leírni, de magát a nevet megszerettem. Mostmár ez vagyok én, büszkén viselem, szeretem.
Régen becenevet használtam, hogy elfedjem az igazit, de így a való világban nem voltam senki, bár a saját világomban minden megvolt. Aztán jött a változás, és szépen lassan elengedtem Sakumét, és átformálódtam egy boldog Dórivá. Azóta élem így az életem, bár nehéz időkben még visszatér néha Sakume is. Ő a segítség a bajban, akármilyen furcsán hangzik is.
Dóri annyit tesz, mint Isten ajándéka, ami kicsit mulatságos is, mivel ha fiú lettem volna, Máté lett volna a nevem, ami szintén azt jelenti, hogy Isten ajándéka.
Talán valóban ajándék volnék, mivel pár éve megtudtam valami igazán érdekeset. Keresztanyukám szegény sokszor volt úgy terhes, hogy hamar elment a baba, ezért már nem is mondta senkinek amíg biztos nem lett hogy megmarad. Ugyanígy nem szólt róla '95-ben sem, mikor teherbe esett, ám el is vetélt. Kislány lett volna, és Dórinak szerette volna hívni. Ám mindezt csak 19 éves koromban mondta el nekem és édesanyámnak is, a középiskolai ballagásom napján. Ez sajnos nem épp egy vidám történet, de mégis már hozzám tartozik.
Tehát ne higgye senki, hogy emiatt vagyok az, aki. A mi családunkban egy végtelenül egyszerű oka van neveink megválasztásának. Anya anno (is) bölcsödében dolgozott, és mindig egy-egy olyan gyerek után nevezett el minket, akit nagyon megszeretett.
Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy valahány Dórit csak ismertem, mind különleges lányok voltak. Vagy végtelenül csinosak, vagy okosak, vagy tehetségesek, és van hogy mind egyszerre. Hiszek benne hogy a név kötelez, és szeretném hinni hogy én is ilyen vagyok.